• Alapvető megfontolások. Szaruhártya-átültetésen értjük a beteg szaruhártya eltávolítását és helyére új, ép szaruhártya beültetését. A transzplantáció általában allotranszplantáció (humán cornea beültetése). Létezik autotranszplantáció is. mely esetben a beteg szaruhártya helyére ugyanazon egyed egészséges szaruhártyáját ültetjük a másik szemből.
A szaruhártya-átültetés indikációja
• A szaruhártya olyan betegségei, amelyek a látást csökkentik vagy a szemgolyó integritását veszélyeztetik. A látáscsökkenés mértéke kevésbé befolyásolja a műtéti indikációt. Szaruhártya-átültetés indikációját képezik a következő betegségek: keratoconus, pseudophakiás és aphakias bullosus keratopathia, a transzplantatum elégtelensége (graft failure), Fuchs endothelialis dystrophia, a transzplantatum rejectioja, cornea hegek, cornea fekélyek, kémiai sérülések, cornea dystrohiák és degeneratiók, herpes keratitis, trauma, egyéb okok miatti átlátszatlan cornea.
Mikor végzünk szaruhártya-átültetést?
A szaruhártya-átültetés formái:
• Áthatoló (perforáló) szaruhártya-átültetés: a szaruhártyát teljes vastagságban ültetjük át. Ide tartoznak azok a kórfolyamatok, amelyek a szaruhártya minden rétegét érintik.
• Réteges (lamellaris) szaruhártya-átültetés: a szaruhártya egyes rétegeit ültetjük a beteg szaruhártya rétegei helyére. Ez vonatkozhat a felszínes, hámfelőli rétegekre (felszínes réteges szaruhártya-átültetés – superficialis lamellaris keratoplasztika) vagy a mély rétegekre (hátsó réteges szaruhártya-átültetés – posterior lamellaris keratoplasztika). Mindkét műtéti formában a műtéti beavatkozás általában a szaruhártya centrumát érinti 6-9 mm átmérőjű korong formájában.
• Különleges szaruhártya-átültetések. Ezen értjük azokat a műtéteket, amelyek az előző formák kombinációjával esetleg sclera-darabbal vagy a limbus őssejtek területét magába foglaló limbusszövettel kiegészítve történnek.
Diagnózis
A betegek vizsgálata szaruhártya-átültetés előtt
• Az anamnaesis magában foglalja az általános és szemészeti anamnaesist. Szemészeti szempontból fontos a korábban fennálló, esetleg veleszületett rendellenesség, kancsalság, amblyopia, glaucoma, a retina és a n. opticus betegségeire utaló tünetek ismerete és ezek várható befolyása a transzplantáció sikerére ill. a várható látásélességre. A szemfelszín vagy intraocularis gyulladások fokozzák a transzplantatum kilökődési reakcióját.
• Könny-, és védőszervek vizsgálata. Blepharitis, a szemhéj hibás állása, érintő pillaszőrök, száraz szem kedvezőtlenül befolyásolhatja a szaruhártya-átültetés eredményességét.
Látásélesség meghatározása. Közeli és távoli látásélesség meghatározása indokolt.
Réslámpás vizsgálat. A patológiás folyamat helyének, kiterjedésének pontos meghatározása.
Szemnyomás mérés. Applanatios tonometria kivitelezhetetlensége esetén (szemfelszín egyenetlenség) egyéb módszerek használata (tonopen, air-push tonométer) indokolt.
Cornea topográfia. A szaruhártya felszínének ill. törőerejének meghatározása az esetek többségében kivitelezhető és hasznos eljárás. Elsősorban ajánlatos keratoconus eseteiben.
Pachymetria. A cornea vastagságának meghatározása a cornea különböző pontjain, különösen érdemes lehet keratoconusban.
Confocalis cornea mikroszkópia.
Specular mikroszkópia. A cornea egyes részeinek mikroszkópikus szintű vizsgálata elsősorban dystrophiák esetében fontos. Gyulladásos, ulcerativ folyamatokban (amennyiben kivitelezhető) differenciáldiagnosztikai szempontból is fontos (acanthamoeba).
Echobiográfia – ultrahang vizsgálat. Minden olyan esetben kötelező, amikor a szem belső részei nem vizsgálhatók.
Fotó készítése. Elsősorban betegkövetésekben használatos, de tudományos célokat is szolgálhat.
Terápia
A szaruhártya-átültetés technikája
Áthatoló átültetés (perforáló keratoplasztika)
• Műtét előtti szemfelszíni kezelés, mint más bulbusmegnyitó műtétek esetében. Pupilla szűkítése kívánatos. Kompresszió alkalmazható, bár ilyenkor a kézi trepanáció nehezebb, de a preoperatív nyomásemelkedés, expulsiv vérzés lehetősége csökken. Flieringa gyűrű használata indokolt különösen aphakiás és pseudophakiás esetekben. A beteg corneájának vízszintesen kell állnia, hogy a trepán függőlegesen hatoljon át rajta szélképződés nélkül.
• Használhatunk kézi, mechanikus, egyszer használatos, mechanikus vagy rotortrepánokat. A donor cornea trepanálása után végezzük el a recipiens cornea trepanálását a kívánt mértékben. Az eltávolításra kerülő recipiens corneát olyan nagyságban trepanáljuk, hogy a beteg rész lehetőleg teljesen eltávolításra kerüljön. A donor nagyságát a recipiens hiányához mérjük, de ugyanolyan átmérőjű donort ritkán használunk. Általában 0,25 mm-rel nagyobb átmérőjű donor ajánlott, keratoconus eseteiben elég lehet a 0,1 mm-rel nagyobb használata. Aphakiás vagy pseudopahakiás esetben 0,5 mm-rel, a már perforált recipiens cornea esetében még nagyobb átmérőjű donor használható. A recipiens corneában a trepanálás epithelium felől, a donorban endothelium felől történik általában a banki corneák esetében. Ideális lenne a donor trepanálása is az epithelium felől, ehhez Hanna mesterséges csarnokát alkalmazhatjuk.
• A donor cornea bevarrása a recipiensbe történhet 110/0-s tovafutó, dupla tovafutó vagy csomós varratokkal. Használhatunk 9/0-s vagy 11/0-s varratokat is. Műtét végén a csarnokot helyreállítjuk. Subconjunctiválisan antibiotikumot és steroidot injektálunk.
Réteges átültetés (lamellaris keratoplasztika)
• A felszínes lamellaris keratoplasztika esetében az epitheliumot és a kívánt mélységig a stroma corneaet távolítjuk el és helyére ugyanolyan átmérőjű, hasonlóan mély rétegű donor corneát ültetünk.
A keratoplasztika komplikációi
Intraoperatív komplikációk
• A legtöbb elkerülhető a gondos műtéti tervezéssel. Lehet vérzés erezett recipiens esetében, a korong rossz centrálása, egyenetlen sebszél mind a donor, mind a recipiens esetében, egyenetlen mélységű öltések varrás közben (sebszélnél lépcső képződés!). Bekövetkezhet expulsiv vérzés is.
Postoperativ komplikációk
• Korai: Sebelégtelenség. Csarnokvíz szivárgás, sekély csarnok a tünete. Kezeléseként elégséges lehet nyomókötés (rövid ideig: 24 óra!), reoperáció, varratbehelyezés. Szemnyomás emelkedés. Sekély csarnok, magas szemnyomás. Konzervatív úton kezelhető.
• Késői: Kilökődési reakció (immunrejectio) tünetei: látáscsökkenés, homályos látás, gyulladt, irritált conjunctíva, ödémás cornea.
Az alapbetegség visszatérése: fekélyek – főleg herpes – dystrophiák eseteiben lehet gyakoribb. Késői transzplantatum betegség (nem azonos az immun rejekcióval!). Az endothelsejtszám csökkenésével, ami az életkor előrehaladtával a saját szaruban is kialakul, csökken a transzplantátum átlátszósága, oedema alakul ki, bullosus keratopathiához hasonló kép jöhet létre. Kezelése reoperáció lehet.
A keratoplasztika prognózisa, gyógyulást befolyásoló tényezők
• A túl nagy és a perifériás transzplantátum a limbus közelsége miatt (fokozott ereződés veszély), az ismételt transzplantáció (különösen a 3. vagy több) rosszabb prognózist jelent. Általános betegségek közül az autoimmun folyamatok, diabetes mellitus rontják a transzplantátum gyógyulási esélyeit ill. fokozzák az immunrejectio esélyét.
Posztoperatív terápia és követés
• Kedvező, alacsony rizikójú csoport Naponta 3x-5x steroid szemcsepp 1-6 postoperatív hónapig. Esetleg műkönny és a szemnyomás emelkedése esetén antiglaukomás terápia.
• Kétséges kimenetelű csoport Az előzőekben leírt terápia + az alapbetegség kezelése. (Pl. herpes keratitis esetében antiherpeticum adása általánosan hosszú ideig, acanthamoeba fertőzésben a megfelelő acanthamoeba ellenes kezelés egy évig a transzplantáció után)
• Kedvezőtlen prognosztikájú csoport Mint a kedvező csoportban + subconjunctivalis steroid injectio ismételve többször. A rejectio megjelenésekor (Khodadoust vonal, cornea stroma megvastagodás, ereződés beindulása, hámborzoltság): steroid szemcseppek óránként, subconjunctivalis injectio. Sűrű kontroll. Rejectios tünetek progressziója: az előbbiek + általános steroid ill. Cyclosporin-A (CsA) terápia. Steroid általános adagja: 5 mg/die/testsúlykg csökkenő adagban 2-3 hétig. CsA: 3-4 mg/die/testsúlykg. Ez utóbbi mellé 4mg/die dózisú steroidot adunk. Az immunrejectio elleni kezelést 6-12 hónapig folytatjuk. Utána mérlegeljük a beteg általános állapotát, további kezelések szükségességét és esetleg újabb keratoplasztika felől döntünk.